A hasznosítási kötelezettséggel kapcsolatos hazai szabályozás egyik fő eleme a 2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról, amely kimondja a gyártó felelősségét az előírt arányú hasznosításra. E szerint minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, illetve a környezet terhelése és igénybevétele csökkenjen, ne okozzon környezet- veszélyeztetést, illetve környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását.
A másik meghatározó jogszabály, a 1995. évi LVI. Törvény a környezetvédelmi termékdíjról, illetve a kap-
csolódó kormányrendeletek, a csomagolást, a gumiabroncsot, az elektromos és elektronikai hulladékot és
az akkumulátort a termékdíjas körbe vonják, és a díjfizetés, illetve mentesség feltételeit határozzák meg.
A növényvédő szerrel szennyezett csomagolóeszköz-hulladékok kezelését a 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet szabályozza, az elemek és hordozható akkumulátorok forgalmazóinak nyilvántartásba vételi, adatszolgáltatási a hasznosítási kötelezettségeivel kapcsolatban pedig a 181/2008. Korm. és 21/2008.
KvVM rendelet irányadó.
A 20/2005. (VI. 10.) EüM rendelet a humán gyógyszerek és csomagolásuk hulladékainak kezeléséről rendelkezik.
Vonatkozó jogszabályok anyagfajtánként:
